Semmi sem lehetetlen

2015.07.30 08:56

A minap láttam egy postot Nick Vujicic oldalán, melyen családjával együtt szerepelt. Két évvel ezelőtt volt szerencsém személyesen is tallkozni vele, és résztvenni az előadásán. Egy régebbi cikkem alapján emlékeztem vissza a felejthetetlen élményre.

Nick Vujicic Magyarországon

A Nem Adom Fel Alapítvány, az Ez az a Nap! szervező iroda és a Szeretet a Válasz Közhasznú Egyesület közös szervezéseként látogatott Magyarországra a világhírű Nick Vujicic 2013-ban.

A kezek és lábak nélkül született motivációs tréner harminc éves korár bejárta a világot és millióknak beszélt hitről, szeretetről, kitartásról, Istenről.

Mindig van kiút

 

Nick Vujicic szerint, a világon nincs olyan lehetetlen élethelyzet, amiből ne lenne kiút egy teljes, örömmel megélt élet felé. És Nick nem csak a levegőbe beszél! Saját életútja a bizonyíték minderre. „Sokkal rosszabb egy szétbomlott családban élni, mint kezek és lábak nélkül” – hangzott el az előadáson, melyen többször is kiemelte a család fontosságát, a szeretet erejét. Nick jelmondata: próbálkozni kell, hibázni szabad, feladni tilos! Hason fekve a kis színpadon, melyet neki állítottak fel, hangzik el ez. „Itt fekszem, kezek és lábak nélkül. Hogy állok fel? – kérdezhetitek. Próbálkoztam. Először nem sikerült, másodszor sem. Századszor sem, és ezredszer sem. De megpróbáltam ezer egyedszer, és akkor sikerült!” – amit meg is mutat. Néma csönd kíséri a mozdulatait, mely végére kitör a taps a hallgatóságból. Ez nem olyan tapsvihar, melyeket amerikai filmekből ismerhetünk. Ez őszinte igazi magyar taps. Az elismerés hangja, melyet a nézőközönség nem tud máshogy az előadó tudtára adni. Mert ez nem csak egy amolyan motivációs előadás volt, ahol elég azt elmondani az embereknek, hogy gondolkozz pozitívan és minden rendbe jön majd. Nick hite, Istenben, önmagában, a többi emberben példaértékű lehet mindenki számára.

Tedd a legjobbat, és Isten megteszi a többit – mondja Nick. Az ő élete az igazi példa erre. Ő mindent megtett…és nem adta fel soha. Akkor sem, mikor mindenki kinevette, csúfolta, mikor mindenki azt mondta, minek élnie, hisz úgysem lesz „teljes értékű ember” . Nem lesz családja, ha lesz is, úgysem fogja tudni megtartani felesége kezét…- idézi fel Nick az őt érő negatív megjegyzéseket - ”minek akarnám a kezét megtartani, ha már megérintettem a szívét, ami azóta már az enyém” – mondja mosolyogva. Minek neki gyerek, hisz ha felsír éjszaka, még csak fel sem tudja venni…- hangzik egy újabb rossz emlék idézete az előadó szájából – „De nem ez a lényeg, hanem, hogy a gyermekem át fog tudni ölelni a karjaival” – meséli csillogó szemmel a friss apuka, és megígéri, hogy mikor legközelebb jön majd Magyarországra őt is elhozza feleségével együtt. „Azt kérdezik tőlem, hogy igazi - e a mosolyom, szerintetek??? – és egy „teljes értékű embert” látok a színpadon mosolyogni kezek és lábak nélkül. De az nem számít. Mert nem az a fontos, hogy kinek mije nincs, hanem hogy milyen is ő valójában. Igen, Nick is szokott szomorú lenni, vannak jobb és rosszabb napjai, van, hogy sír, van, hogy nevet van, hogy mérges. De ahogy ő mondta, választhatott az életben, hogy azért szomorkodik, amije nincs, vagy azért ad hálát Istennek, amije van. És ő az utóbbit választotta.

Előadásának talán ez volt a legfontosabb üzenete, s mert egy olyan ember mondta ezt, aki kezek és lábak nélkül gördeszkázik, golfozik, úszik, szörfözik, és boldog házasságban él feleségével, s közösen nevelik pár hónapos kisbabájukat, maximálisan elfogadható, és ami még fontosabb, elgondolkodtató számomra.

Nincs miért feladni

 „Te miért vagy hálás az életben? kinek, vagy kiért vagy hálás? Mikor volt, hogy odamentél ezekhez az emberekhez és elmondtad nekik, mennyit jelentenek számodra? Vagy mikor töltöttél időt velük, azzal, hogy figyelsz rájuk? A ma, az ma van. A holnap nincs megígérve számunkra. Tegnap hoztuk meg a döntéseinket.” – mondja a Nick. Hogy igazságos – e az élet? Azon nem kell gondolkodnunk. Mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Egy biztos: azért születtünk meg, mert feladatunk van itt a Földön. Attól függetlenül, hogy hiszünk – e ebben vagy sem.

Császár Claudia