Hogyan veszítsük el a szerelmünket 10 nap alatt…vagy mégse???

2015.09.23 20:41

Hogyan veszítsük el a szerelmünket 10 nap alatt…vagy mégse???

  • Az élet akkor szép ha zajlik…

DE én már szeretnék egy kis nyugalmat, békét. Úgy is leosztottak már nekem 30 éves koromra annyit, mint másnak egy egész életre. És azóta is csak telik az idő és, a szekér szalad…, gurul…lefelé a lejtőn…??? Na, de félre a negatív gondolatokkal, az nem visz előre sosem! Kezdem az elején. 13 éves voltam, mikor először vezettem motort. Azóta szerelem – persze nem a motort, nem ige, főnév J Tizenöt évesen jogsim is lett rá, nagy titokban (de erről majd később), aztán sok idő kimaradt, mert édesapám nagyon féltett (érthető módon) én pedig megígértem neki, hogy vigyázok magamra és nem ülök motorra. Halála után (12 évvel ezelőtt) kezdtem motorozni újra. Először egy kis motort vettem, majd egy nagyobbacskát és utána Őt. Ő egy Yamaha Fazer S2 típusú sport-túra motor, melyre én ültem először, én tankoltam először, én estem vele először.

 

 

  • Dilemma nem volt

A szalonban olyan csodás feltételeket biztosítottak, hogy egy pillanatig nem volt kérdés, hogy hitelre hozzam el. Még az árából is engedtek annyit, hogy a végén (hitellel együtt) került annyiba a motor, mintha akkor készpénzben kifizettem volna. És hát nagyon beleszerettem. Big Love. Gyönyörű volt, ahogy ott állt a tükörfényesre vaxolt világos járólapon, kéksége szemet kápráztatóan csodálatos volt. Enyhén húzott szemei exotikus vonást kölcsönöztek sportos vonalainak. Az ülés alá rejtett kipufogói, mintha csak azt súgták volna: „Kapj el ha tudsz!” . Sportos és elegáns volt egyszerre, ugyanakkor nyugalmat  és biztonságot árasztott magából. Megkötöttük a hitelt, és egy óra múlva már a garázsomban csodálhattam szépségét.

  • Közös álmok, közös emlékek

Elkezdődött közös életünk. Mindennapi bejárás a munkahelyre, melynek a részideje egyre csökkent, így egyre több idő jutott a hajnali rutinozásokra az útbaeső szupermarketek üres parkolójában. Egyre jobban megismertük egymást, egyre jobban összeszoktunk, egyre jobban megszeretem. Most már nem csak a szépsége, hanem a technikai tudása is ámulatba ejtett. Elkezdtem bízni benne. Résztvettünk sok motoros oktatáson, túrákon, együtt vittük a lányom oviba reggelente, voltunk együtt Ausztriában, Erdélyben és körbemotoroztuk Magyarországot 48 óra alatt (2200 km) Csúsztunk el vizes falevélen, ütöttem el vele kutyát, aki kiszaladt elém – utána őt is, engem is „szereltek” jó ideig – megszámlálhatatlan közös szép emlék köt össze minket. Együtt kezdtük el a Négy kerékről két kerékre elnevezésű rendezvényemet – erről egy következő írásban mesélek majd.

  • Amikor a Föld fordul egyet

Változnak a munkahelyek, változnak az igények, újra fotóztam egy hetilapnak, már nem csak egy helyre kellett mennem egy nap, hanem napi 8-10 címem volt, kellett venni egy másik motort, hogy őt kíméljem, mert azt nem bírta, hogy 2-3 kilométerenként megállunk-elindulunk. Megérkezett hozzánk Mini Love – egy 125 köbcentis Honda CBF. De az ünneplős motorom Ő maradt. Aztán megérkezett Misi és bár nem szezonban voltam vele várandós májusi gyerekként, mégis hamar kiderült, hogy nincs időm a gyerekeken kívül szinte semmire…A motoros rendezvényt a Pető Intézetben minden évben megszerveztem, de azon kívül, szinte semmit nem motoroztam. A hitelek az egekbe ugrottak, az univerzum összes pénze sem volt elég a bankoknak, a tartalékok pedig folyamatosan fogytak. Eljött az idő, mikor már nem tudtam tovább fizetni. Bár ekkorra már rég kifizettem az általam vállalt összeget, de a bank máshogy számolt. Hét év után folyamatos fizetés mellett még mindig annyi pénzt követelt tőlem, mint amennyit összesen felvettem. Felkerestem egy ügyvédet. Majd az állam is segíteni próbált, de még mindig nem javult a helyzetem.

  • Demoklész kardja

A lelki teher, a folyamatosan változó követhetetlen feltételek, jogszabályok csak keserűséget szültek. Persze erről Ő semmit sem tehet, de már halványultak a közös emlékek, a szezonok csak múltak, a kilométerek nem gyarapodtak a kijelzőn, és még mindig nem fogytam vissza a bőrruhámba…elkerült itthonról egy bérgarázsba, már helye sem volt…, meg használni sem tudtam. Míg Mini Love-val egyszer-egyszer elmentem a boltba bevásárolni, addig Big Love csak várt türelmesen. A levelek meg jöttek-mentek a bank és köztem – mindhiába.

  • Kegyelem-döfés

A telefon egy péntek délután jött, ha kifizetek 750.000 FT-ot két héten belül, elengedik a fennmaradó 2 milliót! Két hetem van rá! Eleinte szkeptikusan fogadtam a hírt, majd felkerestem a bankot is, aki megerősített benne, hogy valóba így van. Olyan döntést kellett hoznom, amit sosem gondoltam – EL KELL ADNOM A MOTORT. Sosem akartam megválni tőle! Amikor megvettem, tudtam, hogy Ő az igazi. Azóta sem született szebb, jobb motor számomra. Az egyedi fényezésről nem is beszélve…De nincs pénzem. 3 éve Gyesen vagyok a kisebbik gyermekemmel, kiestem a munkából. Mást nem tudok tenni, a hiteltől szabadulni KELL! Olyan döntés ez, mint mikor egy cica tenyészetben megbetegszik az egyik macska és a többi egészségének a megóvása érdekében meg kell hozni azt a döntést…Két gyerekes anyaként tudnom kell döntenem. Felkerül hát a motor az  internetes portálokra. Jöttek is az érdeklődők az első héten, hiszen a vas gyönyörű, és több, mint 200.000 forinttal olcsóbb, mint a kortársai. Úgy nézett ki, meg is van az új gazdija.

  • Szeretném a homokórát megállítani

Felhívott a vevő-jelölt szerdán, hogy megveszi a motort, kérjem ki a törzskönyvet a bankba. Előzetesen már megtudtam, hogy ehhez kell 24 óra, majd mikor együtt bemegyünk a bankba, ő kifizeti a pénzt, és megkapja a törzskönyvet, ennek így kell lenni. Másnap még egyeztettünk a jelölttel, majd „mindjárt visszahívlak” – hangzott a telefon túloldalán utoljára. Akkor még nem tudtam, hogy tényleg akkor hallottam utoljára ezt a hangot. Emberünk eltűnt. Se telefon, se semmi… A homokórán meg csak peregnek a szemek… már csak 2 nap van a határidőig, utána behajtó céghez kerül, akár még Őt is elkobozhatják, meg Isten tudja még mire terhelhetik rá azt a 2 millió forintot, amit 8 éve vettem fel és 6 éve már bőven kifizettem, de még mindig ennyi a tartozás…

 

  • A bitófa alatt

Elvittem egy szalonba, felméretni az állapotát, és megkérdezni, mennyiért vennék be. Látván az ott álló  hasonszőrű motorokat, még egy halvány reménysugár is volt bennem, hisz tudtam hogy nagyon jó állapotban van – ezt ők is alátámasztották mindenféle vizsgálattal, és szép is…bár ez ott inkább csak hátrány volt, és a szezonnak is vége van…szóval olyan árat kaptam rá, hogy a szívem szakadt bele. Nem. Ő ennél többet ér! Sokkal többet. Nem csak anyagi téren, erkölcsileg is! A dilemma marad…az idő fogy! Pénzt kell szerezni! Kölcsön kell kérni…kellemetlen dolog az ilyen, még családon belül is, nagyon sok pénz ez! Hogyan tovább…? Ígéret már van, de majd nyugtával dicsérjük a napot, de sajnos a döntésnek maradnia kell, a kölcsönt valamiből vissza kell fizetni, maximum gurulhatunk még egy szezonzárót együtt szeptember végén.

Császár Claudia