Cicás naptár születése 1.

2015.11.03 18:10

Az úgy kezdődött, hogy….

Mikor az ötletemről beszéltem bárkinek,  a leggyakrabban azt a kérdést tették fel hallgatóim először: „Hogy jutott ez eszedbe?” – hát így, egyszerűen csak gondolkoztam, hogy mivel tudnánk felhívni az emberek figyelmét az állatvédelemre, azon belül is a cicák védelmére. Olyan dolgot akartam csinálni, amilyen még nincs, amit még nem láttam itthon, és természetesen belevág a profilomba – cicafotózás.

…második kérdés…

Szeretnék készíteni egy nagyon exclusiv fotósorozatot, melyet kiadnánk 2016-os naptárnak, hogy a bevételből támogathassunk egy cicamentő alapítványt. A képeken cicák és gazdik szerepelnének – mindenki a saját bőrében-szőrében. Hatásszünet…hallod, ahogy még vesz kétszer levegőt a telefon túloldalán a beszélgetőpartnered, majd félve bukdácsolnak ki a szavak a készülékből:” hogy – hogy saját szőrében? Meztelenül?” Igen. – válaszoltam. Akt képeket szeretnék készíteni, és kíváncsi lennék, hogy vállalod-e.

Tulajdonképpen nagyon jól sikerültek ezek a telefonbeszélgetések, nem is nagyon kaptam elutasítást, mindenki örömmel vállalta hogy részt vegyen ebben a kezdeményezésben. Aztán úgy alakult, hogy mégis lett két csere a lányoknál, a fiúkkal sokkal nehezebb dolgom volt.

A fiúk…

Igen, hamar igény mutatkozott egy fiús naptár elkészítéséhez is, így elkezdődött a fiú gazdik felkutatása. Azaz igazság, hogy velük sokkal, de sokkal macerásabb volt a fotózást létrehozni…pedig őket nem is vetkőztettem le! Mindenki csak alsógatyában volt, és a képek koncepciója is más, a cica színes, az ember mögötte fekete-fehér. Volt aki az utolsó pillanatban mondta le, volt olyan hétvége, hogy hatan mondták le egyszerre – már ott tartottam, hogy hagyom az egészet. De nem tehettem meg – azokkal szemben sem, akiket már lefényképeztem, és saját magammal szemben sem. Így hát folytatódott a keresés-kutatás, immáron a nagy kék testvér bevonásával. A facebookon hamar előkerült a maradék hónapra való fiú csapat. Folytatódhatott a munka.

Január – lány

Edina volt az egyik legnagyobb segítségem a fotózások alatt, mert mindig mindenben mellettem állt, együtt ötleteltünk, ha elszontyolodtam, tartotta bennem a lelket…A fotózásra úgy készítette fel Incikét, mintha világkiállításra menne. Rettentő nehéz volt a képválogatás is, mert fantasztikusan fotogén volt az egész család.

Igen, jött az édesanyja, és a férje is a műterembe. Irénke – az anyuka – vigyázott Incikére, míg beállítottuk a lámpákat, megbeszéltük a pózokat. Férje Richárd, pedig a fiús naptárban vállalt szerepet. Igazán termékeny nap volt az a szerdai, mert reggel a lány júliust délben, a februárt, délután pedig a januárt és a fiú decembert fotóztam le.

Január – fiú

Egy kiállításon mondtam el ötletemet Jánosnak, és feleségének, majd rövid megbeszélés után elfogadták a felkérést. János azt mondtam két hét múlva a következő kiállításon „van fél órád, hogy megcsináld”. És így is lett. Állítottunk egy „őrt” a kiállításokon szereplő fotós sátor elé – mégse nyisson be senki…és megkezdődött a fiú naptár januárjának a fotózása Enzóval és Jánossal.

Különleges öröm volt számomra, hogy aznap Enzo azon a kiállításon Best of general lett!

És hogy miért örültem én ennek annyira? – mert Enzot csak a naptárfotózás miatt nevezték el gazdái erre a kiállításra, picit így én is része lehettem a sikrének…persze csak icipicit, de akkor is fantasztikus a tudat...

Császár Claudia