Blog

Budapestre érkezik az eredeti Macskák musical

2016.09.09 09:48

Budapestre érkezik az eredeti Macskák musical

Budapestre érkezik világturnéja során az eredeti legendás angol Macskák musical, amelyet Trevor Nunn rendezett, és amely 30 évig a londoni West End, a New York-i Broadway és sok más város legsikeresebb musical produkciója volt, Cameron Macintosh és Andrew Lloyd Webber produkciós cége a Really Useful Group produkciójában. A mostani produkció plusz  meglepetést is tartogat a Macskák rajongóinak, ugyanis két új meseszép dalt írt a zeneszerző, Andrew Lloyd Webber.


A világ körüli turnén szereplő londoni CATS előadás Budapesten a Syma csarnokban 2016. november 17, 18 és 19-én lesz látható 4 alkalommal.

T.S Eliot (Irodalmi Nobel-díjas költő) "Macskák könyve" és Andrew Lloyd Webber fantasztikus, élő zenekarral előadott zenéjéhez adaptálódik a rendező Trevor Nunn, Gillian Lynne koreográfus és a díszlet és jelmeztervező John Napier mágikus színpadi alkotása. Andrew Lloyd Webber zenéje, az elképesztő látványvilágot bemutató díszlettervezés, a szereplő macskák egyéniségét és történetét kifejező rendkívüli jelmezek és a váratlanságával lenyűgöző koreográfia teszi egyedülállóvá az előadást. A CATS 1981, május 11 óta csak Londonban majdnem 9000-szer került előadásra.

A Brodway és a West End egyik leghosszabb ideje futó és legsikeresebb show-jának világ turnéja már több mint 300 városban varázsolta el a közönséget szerte a világon. A Macskák musical a fantasy, dráma és a romantika keveréke. Eddig több mint 50 millió ember látta, 26 országban mutatták be és 10 nyelvre fordították le. Idén május 11-én ünnepelték meg a 35 éves játszási rekordját. Novemberben a magyar közönségnek is lehetősége nyílik megtapasztalni az eredeti CATS által nyújtott csodálatos érzést.

A mostani produkció plusz meglepetést is tartogat a Macskák rajongóinak, ugyanis két új meseszép dalt írt a zeneszerző, Andrew Lloyd Webber.


A leghíresebb színpadi előadók közül sokan a CATS egy-egy szerepével kezdték sikereiket. Például Elaine Paige (Grizabella), Wayne Sleep (Mungojerrie), Bonnie Langford (Rumpleteazer), Paul Nicholas (Rum Tum tugger), Brian Blessed ("régi Mózes"), Sarah Brightman (Jemima), Rosemarie Ford (Bombalurina '&' Grizabella).

Egy kis ízelítő:

www.youtube.com/watch?v=fVPQpldRpTU

Az utazó társulat a londoni Palladium színházban is megfordult 2014-ben, ahol Nichole Scherzinger játszotta Grizabella szerepét olyan kirobbanó sikerrel, ami kiugró állomása lett Nichole Scherzinger nemzetközi karrierjének. Nichole után a nálunk Brian May-el közös koncertjeiről ismert Kerry Ellis vette át Baby Griz, majd Grizabella szerepét a londoni Palladium-ban. Az életüket eltáncoló és eldaloló, nagyon is emberi tulajdonságokkal bíró macskák történetének turné előadásairól a meghatározó világsajtó is elismerően írt, kritikáiban dicsérte a darabot a teljesség igénye nélkül a Times, a Daily Mirror, a Metro, és a Daily Express is. 

Novemberben a Syma csarnokban a CATS előadás angol szövege magyar fordításban is látható lesz a színpad két oldalán elhelyezett kivetítőkön, megduplázva az élményt, amelyet T.S Elliot gyönyörű versei jelentenek. 

Jegyek kaphatók 2016. július 25-től a Jegy.hu-n, az InterTicket, valamint az Eventim honlapjain és országos jegyirodai hálózatában.

Manci cica horoszkópja

2016.04.09 08:27

November közepén hoztam aza Manci cicát, harmadiknak itthonra. Ő egy fajtatiszta bengáli macska, mely régi álmom volt. Az apukáját Enzot - aki világbajnok is mindig nagy csodálattal néztem a kiállításokon.

Azon a hétvégén a kisfiam influenzás lett, így mikor lányommal vasárnap este megérkeztünk a kiscicával, rögtön beleraktuk az ölébe, hogy hamarabb meggyógyuljon. - Azóta is sokszor mondja, hogy milyen jó,hogy hoztuk neki Manci, mert meggyógyította őt. :)

Aztán teltek-múltak a napok, és úgy találtam, bizony be kell látnom, Manci a "feltörhetetlen dió" a cicáim között...

Kétségtelen, hogy két gyerekkel, kcisit hangosabban élünk, mint egy gyerek nélküli, vagy már nagyobb gyerekes család - olyan olaszosan :)

Visszajött az influenza, sokat voltak a többiek betegek, de Manci már inkább Szöszke társaságát kereste, Szöszke pedig örökbe fogadta.

Az első hét fújásai után egy örökké tartó véd-és dac szövetséget kötött a két cicám.

Úgy éreztem még jobban kirekesztődtem Manci életéből...

Ajsa teljesen kivonult ebből a kapcsolatból, ő hónapokig még csak ránézni se volt hajlandó az újoncra. Szöszke pedig középütt állva próbált mindenki kedvére tenni. Mancit pátyolgatta, Ajsát békítette, hozzám való kötődését pedig egyre gyakrabban mutatta ki - már amikor nem épp Manci ápolásával, vagy nevelésével kellett foglalkoznia.

Úgy érztem, segítség kell...így jött a képbe Bege Nóra barátom, régi kollégám, aki nagyon komolyan foglalkozik asztrológiával. Elmondtam neki a problémámat, és kértem, készítse el Manci horoszkópját. Azóta óriási változás történt a köztünk Mancival. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Azóta, mióta így közeledem hozzá, tudván és elfogadván, Manci reggelente óriási hízelgéssel indítja a napot, a tekintete megváltozott, a gyerekek simogatják, dicsekednek a vendégeknek szépségével - úgy nézem helyre állt a rend itthon :)

Ezt írta:

"A cicád -még, ha nem is látszik - magában hordozza az "uralkodó" energiát. Jupitere Kosban áll, tehát a sorsfeladatához tartozik, hogy uralkodjon, hogy elismert legyen. Valószínű nem véletlenül született különleges szülőkhöz. Napjegye Ikrek. Nem csak a napjegye, hanem két személyi jelölő bolygója ( a Merkúr és a Mars) is Ikrekben áll, valamint a rejtett Aszcendense is Ikrek. Ez mindenképp nagy mozgásigényt, kíváncsiságot ad, de önfejűvé is teszi. Tulajdonképpen azt csinál, amit akar. Nem nagyon tud alkalmazkodni. Épp az ikreksége hajlamosíthatja a túlérzékenységre.  Könnyen összerezzenhet. Talán emiatt is félősebb a kelleténél. Valószínű, hogy pici korában valami miatt háttérbe szorult, lehet, hogy nem szeretgették eléggé, vagy nem tudták szeretgetni. Alapvetően nagyon érzékeny, érzelmes cica. Emiatt talán hisztisebb  (nyávogósabb is). Valószínű, hogy nagyon nehezen viselte a váltást, mert már kialakulhatott egyfajta érzelmi kötődés az előző gazdihoz, illetve otthonának érezte előző lakhelyét.

Lassan meg kéne szoknia nálad... Talán túl nagy a zaj, a hirtelen ingerek körülötte, amit mindig is nehezen fog viselni.  Még akkor is éber, ha alszik, minden rezdülésre figyel.  Mindenképp el kell fogadnod olyannak, amilyen. Még , ha nem is látszik, de kialakul (vagy már kialakult) az érzelmi kötődés, a ragaszkodás. Nem az a típusú cica, aki ezt ki is mutatja, hiszen "uralkodó". Ha olyan kedve van, úgyis közeledik. Napjában többször kell etetni, mert épp az ikreksége miatt nagyon gyors az emésztése, hamar megéhezik. Válogatós lehet. Ha nem éhes, akkor is szívesen vadászik (vagy vadászna). Nagyon erős az ösztön benne. Sok hasonlóságot találtam kettőtök között. Ő a Te cicád. Neked ad  feladatokat, mondhatnám úgyis, hogy tükröt tart. Neked is Ikrek az Aszcendensed. Marsod is Ikrekben áll, mint neki, ami érdeklődésedet, mozgékonyságodat, kíváncsiságodat adja. Segít elfogadni a folyamatos változékonyságot. Sorsfeladatodhoz tartozik a másokról való gondoskodás, az érzelmi kötődések kialakulása és bizony a folyamatos harc is másikkal, másokért.  A lényeg, hogy képes legyél egységbe kerülni másokkal, sorsod  ezáltal teljesedhet ki.  Legmagasabb szinten ez az önfeláldozás, ami persze nem feltétlenül jelent áldozati szerepet, de tény, hogy érezheted sokszor azt, hogy fölöslegesen hozol áldozatokat... Ebben sokat segít Halak Holdad, hiszen nagyszerű képességed van arra, hogy mások érzéseivel összekösd magad - nagyon erős empátiás készséged van. Épp azért is kaptad a kapcsolatteremtés képességét, hogy mások által ezt az empatikus készséget , segítő szándékot magadban kifejleszd. Meg kell tanulnod, hogy jobb nincs, csak más... valahogy ugyanazok a feladatok mindig elérnek.

Talán a cicát is ezért lett pont a tied. Lehet, hogy félénk, nem tudja kimutatni az érzéseit, de neked akkor is gondoskodnod kell róla, ha épp nem a legkedvesebb. Több bolygó kapcsolódásotok is van. Mivel a cicád pontos születési időpontját (órára percre) nem tudjuk, valószínűsíthető, hogy  Rák Holdja együtt áll a te Rák Szaturnuszoddal, ami nagyon erős kapcsolódást jelöl. Szüksége van a  határozottságodra, viszont a keménységet nehezen viseli. Inkább uralkodni akar, minthogy elviselje, hogy uralkodj rajta.

Meg kell szelídítened, illetve el kell hitetned vele, hogy nagyon fontos számodra . Egy idő után úgyis megengedi, hogy szeretgesd. A legerősebb a Nap-Neptun együttállásotok. A cicád segítheti a céljaidat, talán nem véletlen, hogy épp a hivatásod által került hozzád."

Azóta figyelek ezekre a dolgokra - és Manci is én is, máshogy vagyunk egymással.

Ez a horoszkóp sokat segített megérteni, elfogadni, felfogni Manóci lelki világát, érzelmeit, és valóban jobban a dolgok mögé nézve...az a bizonyos tökör, amit ő mutat nekem...megszívlelendő!!!

Császár Claudai

 

Cicás naptár születése 1.

2015.11.03 18:10

Az úgy kezdődött, hogy….

Mikor az ötletemről beszéltem bárkinek,  a leggyakrabban azt a kérdést tették fel hallgatóim először: „Hogy jutott ez eszedbe?” – hát így, egyszerűen csak gondolkoztam, hogy mivel tudnánk felhívni az emberek figyelmét az állatvédelemre, azon belül is a cicák védelmére. Olyan dolgot akartam csinálni, amilyen még nincs, amit még nem láttam itthon, és természetesen belevág a profilomba – cicafotózás.

…második kérdés…

Szeretnék készíteni egy nagyon exclusiv fotósorozatot, melyet kiadnánk 2016-os naptárnak, hogy a bevételből támogathassunk egy cicamentő alapítványt. A képeken cicák és gazdik szerepelnének – mindenki a saját bőrében-szőrében. Hatásszünet…hallod, ahogy még vesz kétszer levegőt a telefon túloldalán a beszélgetőpartnered, majd félve bukdácsolnak ki a szavak a készülékből:” hogy – hogy saját szőrében? Meztelenül?” Igen. – válaszoltam. Akt képeket szeretnék készíteni, és kíváncsi lennék, hogy vállalod-e.

Tulajdonképpen nagyon jól sikerültek ezek a telefonbeszélgetések, nem is nagyon kaptam elutasítást, mindenki örömmel vállalta hogy részt vegyen ebben a kezdeményezésben. Aztán úgy alakult, hogy mégis lett két csere a lányoknál, a fiúkkal sokkal nehezebb dolgom volt.

A fiúk…

Igen, hamar igény mutatkozott egy fiús naptár elkészítéséhez is, így elkezdődött a fiú gazdik felkutatása. Azaz igazság, hogy velük sokkal, de sokkal macerásabb volt a fotózást létrehozni…pedig őket nem is vetkőztettem le! Mindenki csak alsógatyában volt, és a képek koncepciója is más, a cica színes, az ember mögötte fekete-fehér. Volt aki az utolsó pillanatban mondta le, volt olyan hétvége, hogy hatan mondták le egyszerre – már ott tartottam, hogy hagyom az egészet. De nem tehettem meg – azokkal szemben sem, akiket már lefényképeztem, és saját magammal szemben sem. Így hát folytatódott a keresés-kutatás, immáron a nagy kék testvér bevonásával. A facebookon hamar előkerült a maradék hónapra való fiú csapat. Folytatódhatott a munka.

Január – lány

Edina volt az egyik legnagyobb segítségem a fotózások alatt, mert mindig mindenben mellettem állt, együtt ötleteltünk, ha elszontyolodtam, tartotta bennem a lelket…A fotózásra úgy készítette fel Incikét, mintha világkiállításra menne. Rettentő nehéz volt a képválogatás is, mert fantasztikusan fotogén volt az egész család.

Igen, jött az édesanyja, és a férje is a műterembe. Irénke – az anyuka – vigyázott Incikére, míg beállítottuk a lámpákat, megbeszéltük a pózokat. Férje Richárd, pedig a fiús naptárban vállalt szerepet. Igazán termékeny nap volt az a szerdai, mert reggel a lány júliust délben, a februárt, délután pedig a januárt és a fiú decembert fotóztam le.

Január – fiú

Egy kiállításon mondtam el ötletemet Jánosnak, és feleségének, majd rövid megbeszélés után elfogadták a felkérést. János azt mondtam két hét múlva a következő kiállításon „van fél órád, hogy megcsináld”. És így is lett. Állítottunk egy „őrt” a kiállításokon szereplő fotós sátor elé – mégse nyisson be senki…és megkezdődött a fiú naptár januárjának a fotózása Enzóval és Jánossal.

Különleges öröm volt számomra, hogy aznap Enzo azon a kiállításon Best of general lett!

És hogy miért örültem én ennek annyira? – mert Enzot csak a naptárfotózás miatt nevezték el gazdái erre a kiállításra, picit így én is része lehettem a sikrének…persze csak icipicit, de akkor is fantasztikus a tudat...

Császár Claudia

Hogyan veszítsük el a szerelmünket 10 nap alatt…vagy mégse???

2015.09.23 20:41

Hogyan veszítsük el a szerelmünket 10 nap alatt…vagy mégse???

  • Az élet akkor szép ha zajlik…

DE én már szeretnék egy kis nyugalmat, békét. Úgy is leosztottak már nekem 30 éves koromra annyit, mint másnak egy egész életre. És azóta is csak telik az idő és, a szekér szalad…, gurul…lefelé a lejtőn…??? Na, de félre a negatív gondolatokkal, az nem visz előre sosem! Kezdem az elején. 13 éves voltam, mikor először vezettem motort. Azóta szerelem – persze nem a motort, nem ige, főnév J Tizenöt évesen jogsim is lett rá, nagy titokban (de erről majd később), aztán sok idő kimaradt, mert édesapám nagyon féltett (érthető módon) én pedig megígértem neki, hogy vigyázok magamra és nem ülök motorra. Halála után (12 évvel ezelőtt) kezdtem motorozni újra. Először egy kis motort vettem, majd egy nagyobbacskát és utána Őt. Ő egy Yamaha Fazer S2 típusú sport-túra motor, melyre én ültem először, én tankoltam először, én estem vele először.

 

 

  • Dilemma nem volt

A szalonban olyan csodás feltételeket biztosítottak, hogy egy pillanatig nem volt kérdés, hogy hitelre hozzam el. Még az árából is engedtek annyit, hogy a végén (hitellel együtt) került annyiba a motor, mintha akkor készpénzben kifizettem volna. És hát nagyon beleszerettem. Big Love. Gyönyörű volt, ahogy ott állt a tükörfényesre vaxolt világos járólapon, kéksége szemet kápráztatóan csodálatos volt. Enyhén húzott szemei exotikus vonást kölcsönöztek sportos vonalainak. Az ülés alá rejtett kipufogói, mintha csak azt súgták volna: „Kapj el ha tudsz!” . Sportos és elegáns volt egyszerre, ugyanakkor nyugalmat  és biztonságot árasztott magából. Megkötöttük a hitelt, és egy óra múlva már a garázsomban csodálhattam szépségét.

  • Közös álmok, közös emlékek

Elkezdődött közös életünk. Mindennapi bejárás a munkahelyre, melynek a részideje egyre csökkent, így egyre több idő jutott a hajnali rutinozásokra az útbaeső szupermarketek üres parkolójában. Egyre jobban megismertük egymást, egyre jobban összeszoktunk, egyre jobban megszeretem. Most már nem csak a szépsége, hanem a technikai tudása is ámulatba ejtett. Elkezdtem bízni benne. Résztvettünk sok motoros oktatáson, túrákon, együtt vittük a lányom oviba reggelente, voltunk együtt Ausztriában, Erdélyben és körbemotoroztuk Magyarországot 48 óra alatt (2200 km) Csúsztunk el vizes falevélen, ütöttem el vele kutyát, aki kiszaladt elém – utána őt is, engem is „szereltek” jó ideig – megszámlálhatatlan közös szép emlék köt össze minket. Együtt kezdtük el a Négy kerékről két kerékre elnevezésű rendezvényemet – erről egy következő írásban mesélek majd.

  • Amikor a Föld fordul egyet

Változnak a munkahelyek, változnak az igények, újra fotóztam egy hetilapnak, már nem csak egy helyre kellett mennem egy nap, hanem napi 8-10 címem volt, kellett venni egy másik motort, hogy őt kíméljem, mert azt nem bírta, hogy 2-3 kilométerenként megállunk-elindulunk. Megérkezett hozzánk Mini Love – egy 125 köbcentis Honda CBF. De az ünneplős motorom Ő maradt. Aztán megérkezett Misi és bár nem szezonban voltam vele várandós májusi gyerekként, mégis hamar kiderült, hogy nincs időm a gyerekeken kívül szinte semmire…A motoros rendezvényt a Pető Intézetben minden évben megszerveztem, de azon kívül, szinte semmit nem motoroztam. A hitelek az egekbe ugrottak, az univerzum összes pénze sem volt elég a bankoknak, a tartalékok pedig folyamatosan fogytak. Eljött az idő, mikor már nem tudtam tovább fizetni. Bár ekkorra már rég kifizettem az általam vállalt összeget, de a bank máshogy számolt. Hét év után folyamatos fizetés mellett még mindig annyi pénzt követelt tőlem, mint amennyit összesen felvettem. Felkerestem egy ügyvédet. Majd az állam is segíteni próbált, de még mindig nem javult a helyzetem.

  • Demoklész kardja

A lelki teher, a folyamatosan változó követhetetlen feltételek, jogszabályok csak keserűséget szültek. Persze erről Ő semmit sem tehet, de már halványultak a közös emlékek, a szezonok csak múltak, a kilométerek nem gyarapodtak a kijelzőn, és még mindig nem fogytam vissza a bőrruhámba…elkerült itthonról egy bérgarázsba, már helye sem volt…, meg használni sem tudtam. Míg Mini Love-val egyszer-egyszer elmentem a boltba bevásárolni, addig Big Love csak várt türelmesen. A levelek meg jöttek-mentek a bank és köztem – mindhiába.

  • Kegyelem-döfés

A telefon egy péntek délután jött, ha kifizetek 750.000 FT-ot két héten belül, elengedik a fennmaradó 2 milliót! Két hetem van rá! Eleinte szkeptikusan fogadtam a hírt, majd felkerestem a bankot is, aki megerősített benne, hogy valóba így van. Olyan döntést kellett hoznom, amit sosem gondoltam – EL KELL ADNOM A MOTORT. Sosem akartam megválni tőle! Amikor megvettem, tudtam, hogy Ő az igazi. Azóta sem született szebb, jobb motor számomra. Az egyedi fényezésről nem is beszélve…De nincs pénzem. 3 éve Gyesen vagyok a kisebbik gyermekemmel, kiestem a munkából. Mást nem tudok tenni, a hiteltől szabadulni KELL! Olyan döntés ez, mint mikor egy cica tenyészetben megbetegszik az egyik macska és a többi egészségének a megóvása érdekében meg kell hozni azt a döntést…Két gyerekes anyaként tudnom kell döntenem. Felkerül hát a motor az  internetes portálokra. Jöttek is az érdeklődők az első héten, hiszen a vas gyönyörű, és több, mint 200.000 forinttal olcsóbb, mint a kortársai. Úgy nézett ki, meg is van az új gazdija.

  • Szeretném a homokórát megállítani

Felhívott a vevő-jelölt szerdán, hogy megveszi a motort, kérjem ki a törzskönyvet a bankba. Előzetesen már megtudtam, hogy ehhez kell 24 óra, majd mikor együtt bemegyünk a bankba, ő kifizeti a pénzt, és megkapja a törzskönyvet, ennek így kell lenni. Másnap még egyeztettünk a jelölttel, majd „mindjárt visszahívlak” – hangzott a telefon túloldalán utoljára. Akkor még nem tudtam, hogy tényleg akkor hallottam utoljára ezt a hangot. Emberünk eltűnt. Se telefon, se semmi… A homokórán meg csak peregnek a szemek… már csak 2 nap van a határidőig, utána behajtó céghez kerül, akár még Őt is elkobozhatják, meg Isten tudja még mire terhelhetik rá azt a 2 millió forintot, amit 8 éve vettem fel és 6 éve már bőven kifizettem, de még mindig ennyi a tartozás…

 

  • A bitófa alatt

Elvittem egy szalonba, felméretni az állapotát, és megkérdezni, mennyiért vennék be. Látván az ott álló  hasonszőrű motorokat, még egy halvány reménysugár is volt bennem, hisz tudtam hogy nagyon jó állapotban van – ezt ők is alátámasztották mindenféle vizsgálattal, és szép is…bár ez ott inkább csak hátrány volt, és a szezonnak is vége van…szóval olyan árat kaptam rá, hogy a szívem szakadt bele. Nem. Ő ennél többet ér! Sokkal többet. Nem csak anyagi téren, erkölcsileg is! A dilemma marad…az idő fogy! Pénzt kell szerezni! Kölcsön kell kérni…kellemetlen dolog az ilyen, még családon belül is, nagyon sok pénz ez! Hogyan tovább…? Ígéret már van, de majd nyugtával dicsérjük a napot, de sajnos a döntésnek maradnia kell, a kölcsönt valamiből vissza kell fizetni, maximum gurulhatunk még egy szezonzárót együtt szeptember végén.

Császár Claudia

Semmi sem lehetetlen

2015.07.30 08:56

A minap láttam egy postot Nick Vujicic oldalán, melyen családjával együtt szerepelt. Két évvel ezelőtt volt szerencsém személyesen is tallkozni vele, és résztvenni az előadásán. Egy régebbi cikkem alapján emlékeztem vissza a felejthetetlen élményre.

Nick Vujicic Magyarországon

A Nem Adom Fel Alapítvány, az Ez az a Nap! szervező iroda és a Szeretet a Válasz Közhasznú Egyesület közös szervezéseként látogatott Magyarországra a világhírű Nick Vujicic 2013-ban.

A kezek és lábak nélkül született motivációs tréner harminc éves korár bejárta a világot és millióknak beszélt hitről, szeretetről, kitartásról, Istenről.

Mindig van kiút

 

Nick Vujicic szerint, a világon nincs olyan lehetetlen élethelyzet, amiből ne lenne kiút egy teljes, örömmel megélt élet felé. És Nick nem csak a levegőbe beszél! Saját életútja a bizonyíték minderre. „Sokkal rosszabb egy szétbomlott családban élni, mint kezek és lábak nélkül” – hangzott el az előadáson, melyen többször is kiemelte a család fontosságát, a szeretet erejét. Nick jelmondata: próbálkozni kell, hibázni szabad, feladni tilos! Hason fekve a kis színpadon, melyet neki állítottak fel, hangzik el ez. „Itt fekszem, kezek és lábak nélkül. Hogy állok fel? – kérdezhetitek. Próbálkoztam. Először nem sikerült, másodszor sem. Századszor sem, és ezredszer sem. De megpróbáltam ezer egyedszer, és akkor sikerült!” – amit meg is mutat. Néma csönd kíséri a mozdulatait, mely végére kitör a taps a hallgatóságból. Ez nem olyan tapsvihar, melyeket amerikai filmekből ismerhetünk. Ez őszinte igazi magyar taps. Az elismerés hangja, melyet a nézőközönség nem tud máshogy az előadó tudtára adni. Mert ez nem csak egy amolyan motivációs előadás volt, ahol elég azt elmondani az embereknek, hogy gondolkozz pozitívan és minden rendbe jön majd. Nick hite, Istenben, önmagában, a többi emberben példaértékű lehet mindenki számára.

Tedd a legjobbat, és Isten megteszi a többit – mondja Nick. Az ő élete az igazi példa erre. Ő mindent megtett…és nem adta fel soha. Akkor sem, mikor mindenki kinevette, csúfolta, mikor mindenki azt mondta, minek élnie, hisz úgysem lesz „teljes értékű ember” . Nem lesz családja, ha lesz is, úgysem fogja tudni megtartani felesége kezét…- idézi fel Nick az őt érő negatív megjegyzéseket - ”minek akarnám a kezét megtartani, ha már megérintettem a szívét, ami azóta már az enyém” – mondja mosolyogva. Minek neki gyerek, hisz ha felsír éjszaka, még csak fel sem tudja venni…- hangzik egy újabb rossz emlék idézete az előadó szájából – „De nem ez a lényeg, hanem, hogy a gyermekem át fog tudni ölelni a karjaival” – meséli csillogó szemmel a friss apuka, és megígéri, hogy mikor legközelebb jön majd Magyarországra őt is elhozza feleségével együtt. „Azt kérdezik tőlem, hogy igazi - e a mosolyom, szerintetek??? – és egy „teljes értékű embert” látok a színpadon mosolyogni kezek és lábak nélkül. De az nem számít. Mert nem az a fontos, hogy kinek mije nincs, hanem hogy milyen is ő valójában. Igen, Nick is szokott szomorú lenni, vannak jobb és rosszabb napjai, van, hogy sír, van, hogy nevet van, hogy mérges. De ahogy ő mondta, választhatott az életben, hogy azért szomorkodik, amije nincs, vagy azért ad hálát Istennek, amije van. És ő az utóbbit választotta.

Előadásának talán ez volt a legfontosabb üzenete, s mert egy olyan ember mondta ezt, aki kezek és lábak nélkül gördeszkázik, golfozik, úszik, szörfözik, és boldog házasságban él feleségével, s közösen nevelik pár hónapos kisbabájukat, maximálisan elfogadható, és ami még fontosabb, elgondolkodtató számomra.

Nincs miért feladni

 „Te miért vagy hálás az életben? kinek, vagy kiért vagy hálás? Mikor volt, hogy odamentél ezekhez az emberekhez és elmondtad nekik, mennyit jelentenek számodra? Vagy mikor töltöttél időt velük, azzal, hogy figyelsz rájuk? A ma, az ma van. A holnap nincs megígérve számunkra. Tegnap hoztuk meg a döntéseinket.” – mondja a Nick. Hogy igazságos – e az élet? Azon nem kell gondolkodnunk. Mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Egy biztos: azért születtünk meg, mert feladatunk van itt a Földön. Attól függetlenül, hogy hiszünk – e ebben vagy sem.

Császár Claudia

Egy új szerelem kezdete

2015.07.20 15:10

... avagy nincs annál jobb érzés, mint mikor van miért dolgoznod!

 

Hosszú idők  informatikusai után való caflatás, tárgyalás, árajánlatkérésből adódó  szívroham túlélés eredménye képen teljesen elszontyolodva konstatáltam, hogy újabb fél év telt el az életemből és még mindig nincs honlapom. Napi szinten posztoltam a képeimet a „ Nagy Kék Testvér” oldalán képaláírásként megjelölve nem létező honlapomat.

A cicák, - mint mindent - ezt is megoldották

 

Egyik véletlenül megszületett szomszéd házi cicának sikerült egy nagyon rendes gazdit találnom, aki fiatal kora ellenére (idén érettségizett informatikai suliban) nagy felelőség tudattal rendelkezik, ő mutatta meg ezt az oldalt a webnode-t. Leültünk együtt a gép elé, és az első enter lenyomása után két óra múlva működő honlapom volt! Ez volt a www.kutyusfotozas.hu . Tudtam mit akarok, akkor már sok honlapot végigbogarásztam, így azt is tudtam mit nem akarok :) Meg voltak a képek, és a webnode sablonok segítségével elkészítettem életem első honlapát EGYEDÜL! – a kis örökbefogadott cicával az ölemben, illetve ő egy idő után bealudt – látván itt nincs tovább mit tennie. :)

Kérdezz-felelek!

 

Már az is nagyon szimpatikus volt, hogy magyar nyelvű az oldal, de mikor feltettem anyanyelven kérdésemet, és nem a translate válaszolt, hanem egy hús vég magyarajkú ügyintéző, úgy kezdve, hogy „Kedves Claudia” – nem elírva a nevem ;) már a szívembe kopta magát a cég. Pláne, mikor ez a válasz laikus ember számára is érthetően, udvariasan, kedves hangnemben történt, akkor örömtáncot jártam a gép előtt – úgy is kell a mozgás ennyi ülés után ;) Egyik kérdésem után jött a másik, egyik válaszuk után jött a másik. Segítőkészek, udvariasak és vérprofik voltak a „vonal túloldalán”. Így létrejött a www.legjobbfoto.hu oldalam is rövid időn belül.

 

Szakíts, ha mersz, ha bírsz…

 

Igen ám, de a www.cicafotozas.hu még mindig csak a facebookon keresztül üzemelt. Elérkeztünk a nehezéhez. Közben persze készült ez az oldal is, de csak a háttérben, nyilvánosan nem látható formában. A meglévő nevet áthozni ide, kikérni az előző szolgáltatótól, akit nem akart kiadni az a helyi informatikus, akinél vásároltam – hát nem véletlenül nem dolgozik a webnode-nál…ott biztos alapkövetelmény a profizmussal egybekötött udvariasság, és segítő készség…és ment a huza-vona tötyörgés a másik oldalról, mígnem egy szombat reggel elindult hőn áhított www.cicafotozas.com oldalam. Olyan boldog voltam, azt észre sem vettem, hogy a .hu még mindig a facebook oldalra mutat. Újabb e-mail-ek, újabb 2 hét – és a webnode-munkatársainak még mindig nem fogyott el a türelmük felém, pedig elhihetitek, nem kis levelezést folytattunk. Közben ment a fotózás ezerrel, elkezdődött a nyári szünet…volt meló bőven, minden szinten, ezzel párhuzamosan szabadidő annál kevesebb. Eddigi ügyintézőm is szabira ment, de akivel ezután leveleztem, ugyanolyan kedves, hozzáértő és türelmes volt!

 

Mindennek eljön az ideje

 

Így eljött a www.cicafotozas.hu beüzemelésének, illetve átirányításának is az ideje. Igaz az eddigi info "kukac" cicafotozas.hu címemen lévő összes levelem eltűnt – bár előre egész évre kifizettem a tárhelyet a szolgáltatónak … de sebaj, újra felépítem azt is a webnode segítségével.

A jövő egy új világ

 

Van még egy nagy tervem, melynek már elkezdtem a háttérmunkáját, ha készen van megmutatom mindenképp! Most már teljes nyugalomban és biztonságban dolgozok, mert olyan „munkatársakat” találtam, akikkel érdemes együtt dolgozni – ezúton is köszönet a webnode minden munkatársának!

A postás mindig kétszer csenget

 

Mostanság már nem szeretem, ha csenget a postás, az csak valami felszólító levél, ajánlott fenyegető cucc lehet...ezért nem is volt túl széles a mosolyom, mikor mentem ki a csengetésre a kapuhoz. Mivel már a postásunknak is mondtam, hogy néha hozhatna mást is a csekkek és felszólításokon kívül, már messziről lóbált egy nagy csomagot, és boldogan kiabálta pakkot hoztam! :) Gyorsan végiggondoltam, van-e valamilyen internetes rendelésem – de agyam minden barázdája negatív visszajelzést küldött, így mire a kapuhoz értem, szemöldököm, legalább a hajam tövéig felszaladt a kíváncsiságtól. Nagy szürke borítáék…puha…webnode cimkés…MIIII???!!! WEBNODE??? Fúúúú, ezt most rögtön ki kell bontanom! Postásom látván örömöm, még kismotorját is leállította, jelezvén: ő igazán nem siettet, de azért megvárja, minek örülök ilyen nagyon. Közbe neki is elmeséltem, milyen klassz dolog ez a webnode.

…hogy minden álmom valóra váljon…

 

Kaptam egy kispárnát a cégtől! Egy saját-logós webnode-os kispárnát! Szeretek minden újdonságot megfigyelni, megtapintani, megszagolni, egy új bőrcipőt, egy új könyvet…a legfinomabb szaga egy új autónak van, de ezt most hagyjuk…a párnának nyomda-illetve nyomtatott újság illata volt (gondolom a boríték miatt) mely valamikori nyomtatott sajtós munkatársi éveim idézte fel külön örömet okozva számomra. Örültem neki! Kedves figyelmesség részükről, szerelem kezdete részemről :) Ahogy kivettem a párnámat a csomagból újabb meglepi várt – egy kézzel írott köszönő levélke…ebben az elektronikus világban, ahol már van olyan ország, ahol kézzel írni se tanítják meg a gyerekeket vette valaki a fáradságot – és a tollat – és megtisztelt azzal, hogy írt nekem levelet…Ha most rajzfilmet néznénk, kicsi szívecskék keringenének körülöttem, én meg a föld fölött lebegnék pár centivel – bár aki ismer személyesen, tudhatja, hogy ez utóbbi gyakran megesik velem „csak úgy”-ból is.

Persze még nem hajthatom fejem álomra – még ha van is szép kispárnám – hiszen most jön a munka nagyobbik része – webáruházat kezdek építeni a webnode segítségével. És ha ez az álmom is valóra válik, hát jöhet a következő ;)

Shakira - A tigris az mindig egy jellem

2015.07.10 19:17

„A tigris az mindig egy jellem, a jellem és tigris az egy!”

Így kezdi énekét a Micimackó című filmben Tigris, miközben vidáman ugrál a farkán. Az biztos, hogy mind színeiben, mind testfelépítésében jelentős egyéniség.

Július elsején voltunk Felsőlajoson a MagánZoo-ban, ahol Shakira él. Többszöri telefonos egyeztetés után sikerült megbeszélnem Tóth Tiborral az állatkert tulajdonosával, hogy engedjen be a rácsokon belül – persze Shakirának rácsok nem szabnak korlátot, hisz még csak 8 hetes volt akkor.

Kihozzák minden nap, hogy szokja az embereket, a látogatókat, a simogatást, de nekem több kellet – elvégre cicafotós lennék :)

Tibor jóvoltából  testközelből érezhettem a baba-csúcsragadozó gyengédségét, és erős fogait, mert bizony aki a tigrissel barátkozik, számítania kell rá, hogy csak úgy, mint minden gyerek, ő is kipróbálja a határait. Büszkén viselten a még napokig látható nyomokat a nyakamon, és mikor megkérdezte valaki, mi az, csak elmosolyodva mondtam: „megharapott egy fehér tigris”.  Aki nyomon követi képeimet a facebookon, csak még nagyobb irigységgel tekintett rám, aki nem látja minden nap a munkáimat, csak legyintett. De én tudtam az igazat.

„Macska, macska, csacska-macska, fürge mint a kis nyulacska…”

Hatalmas pracliai, tömzsi testecskéje és gyermekre jellemző bohókás járása még túl sok fürgeséget nem sugallnak, de amikor csak sétál, a méltóságteljes mozgás már most látható. Mindenképpen tekintélyt parancsoló léptei puha tappancsával érintik a földet, vagy a tarözset, melyen élezni próbálja már most nagy karmait.

Ezeket a karmokat csak most használja, mikor nagyobb és erősebb lesz, már nem. Tóth Tibor nagy sok mindent elmondott a tigrisekről, a felnevelésükről, ugyanis neki nem ez az első ilyen élménye – és legyünk őszinték, ki ne irigyelné azt az embert, aki felnevel egy  (illetve több) tigrist, meg oroszlánt… A boldogság látszik is a szemén, a rutin a mozdulatain, ahogy a cumisüveget beteszi Shakira szájába.

 

A tigris PR-ja

Tibor elmesélte azt is, hogy később, mikor már 9-10 hónapos lesz az állat, csak azért nem lehet bemenni hozzá, mert annyira örül majd az embereknek, hogy azt a mi átlagban 80 kilónk nem bírná el az ő 300-ával szemben. De nem fog ránktámadni, hiszen nem vagyunk a táplálkozási lánc része.

Azt már a cicafotózás kapcsán is észrevettem, hogy nagyon sok ember a gyerekkori emlékeiből szerzett tapasztalatok révén viszonyul az állatokhoz. (Ezért is tartom nagyon veszélyesnek a mostani rajzfilmeket, ahol két lábon jár a szemüveges mackó…meg a többi, de ezt majd egy másik írásomban bővebben kifejem) A Dzusngel könyvében elég rossz PR-ja van a tigrisnek, szemben a Micimackóval, ahol az egyik legvidámabb, leg pozitívabb szereplő ez az állat. Vajon mitől függ, hogy egy állat „jó” vagy „rossz” szerepet kap…?

Egyszer volt, hol nem volt…

De volt, és remélem nem egyszer… Egy biztos, ez egy olyan élmény, amit mindenkinek át kell élnie legalább egyszer…szóval irány Felsőlajos, még pár hónapig Shakira „kicsi”, aztán meg mit lehet tudni, lehet új kismacska érkezik…hiszen ha egy álom megvalósul, jöhet a következő! ;)

Császár Claudia

M - mint macska

2015.06.15 23:40

„M” – mint Macska

 

Először észre sem vettem a homlokán a jelet.

Huszonhét éve vannak kutyáim, főleg nagytermetű, rövidszőrű barátaim mondhatni kamaszkorom óta jelen vannak életemben. Első kutyám egy magyar vizsla volt, majd német dogokkal foglalkoztam, de volt, hogy befogadtam (negyediknek) egy kóbor angol vérebet is.

„Sosem szerettem a macskákat”

Rengeteget gondolkozom azóta is ezen a kijelentésemen. Vajon miért? Mert így várja el a társadalom tőlünk? Mert az a megszokott, hogy vannak a „kutyások” és vannak a „macskások”, és csak az állatorvosok szeretik mindkét fajtát egyszerre – de ők a krokodilokat is meggyógyítják…

  • Azóta – mióta is? Mióta megszelídített egy macska.

Magán rajzórákra jártam egy lányhoz, kinek kellemes hangja, pozitív hozzáállása teljes mértékben elhitette velem, hogy képes vagyok megtanulni bármit – még akár rajzolni is, ha úgy akarom. Lakása kedves minimalista berendezése, és a halkan szóló instrumentális zene nyugalommal vonta be egész lényemet. A macska fekete volt, szőrén selymesen csillant meg az őszi napsugár, mely a kis házikó ablakain szűrődött be délután kettő és négy között. Ő odajött hozzám, és tapintatosan rám nézett. – Na, jó gyere, megsimogatlak – gondoltam – és amint véget ért a gondolat már ott ült az ölembe, puha tappancsaival támaszkodva combomon. – Furcsa – jegyezte meg alkalmi tanárnőm – ő nem az a barátkozós fajta… - Én sem vagyok az a macskasimogató fajta – hangzott válaszom, amin jót mosolyogtunk, mert akkor már hosszú percek óta dorombolt nálam, tengerszemként csillogó zöld szemét vékony csíkká húzta az élvezet öröme.

Pár hónap elteltével, akkori munkám kapcsán újból szem elé kerültek a macskák – sajnálatos sorozatos mérgezések miatt, melyet a környékünkön követtek el. Ekkor láttam életemben először main coon-t. Beleszerettem. Egyre többet beszéltem róluk a családban is. Férjem is „kutyás” ember lévén hallani sem akart az ötletemről, hogy hazahozok egy „dog méretű macskát”, de remélve, hogy elmúlik a hóbort, tettetett figyelmességgel végighallgatta a történeteimet, majd rám hagyta.

Teltek múltak a hónapok. Ígértek cicákat több helyről is, de sosem jött össze valami miatt. Aztán a nyár közepén egy állatorvos hívta fel egy ismerősöm, hogy van nála egy cica, de nagyon rossz állapotban, el kéne hozni, mert a nyolcvan éves néni, aki bevitte hozzá, nem tudja a kezeléseket kifizetni. Azonnal kocsiba ültünk, hogy megmentsük a kis jószágot – négy nap múlva, minden orvosi segítség ellenére elveszítettük őt. Nem is tudom, hogy mondhatom – e, ő volt az első cicám.

Ezután még inkább felerősödött bennem az érzés – szeretnék egy cicát.

Hamar kiderült, hogy sikerült az egyik legdrágább fajtát kinéznem magamnak – fél évi Gyes-emre lenne szükség a megvásárlására, amit jelenleg nem tudnék jó szívvel erre a célra szánni.

Szerelem első látásra

Pénteken mentünk be a műhely udvarára, még egy utolsó elintézni való a nyaralás előtt. Mosolygós nyomdász testvérek fogadtak Óbuda közepén, ahol a legnagyobb lelki békében éltek a cicák. Diszkréten vettek szemügyre minket, tisztes távolságból, az öregebbek csak a fejüket emelték fel a nyári hőségben, a fiatalok – látván, hogy gyermekeimben új játszótársra találhatnak – lelkesen ugrándozva üdvözölték az új vendégeket. Sokan megfordulnak egy nap a műhely kertjében. A nyomdász meséli, hogy amint megszületnek a kicsik, szinte rögtön terhes megint a mama, amikor szoptat, nem akarja megműtetni…gyerekeim kezeiben, ölükben cicák, az egyik nagyobb (kiskamasz macska) már bátor kíváncsiságát kielégítve a kocsimban ül – „többen már elvitték az első lámpáig, mire észrevették, hogy benn ül” – meséli nevetve az egyik testvér. Ő, kicsit messzebb ült a többiektől, nehezebb is volt megfogni, mint testvéreit, de nekem már akkor megtetszett. Kislányom fekete-fehéret akart volna, de lebeszéltem, már van egy ilyen színű kutyánk – „pont azért Mama, legalább illenek majd egymáshoz” – hangzott a kilenc éves logikus válasza. Indulnunk kell, megyünk nyaralni. Még utolsó fotók a cicákról, és irány Hajdúszoboszló.

A tekintete, nem ment ki a fejemből. Lassan azon kaptam magam, hogy mindig, mindenhol Őt látom, rá gondolok. Egyre többet néztük a fotókat – férjem egyre jobban hangoztatta, hogy ne éljük bele magunkat, mert nekünk nem lesz macskánk!

Újabb hónap telt el. A petporter a kocsi hátsó ülésén a gyerekek között, megyünk haza a cicával.

A név kötelez

Sosem gondoltam végig, hogy állatokra is hatással van ez az örökérvényű igazság, de kétségtelen, hogy az „előkelő” nevű kutyáim, előkelően is tudtak viselkedni. A magyar vizslám – Dandy még tizenkét évesen is megfordult a csinos szukák után, AArfy – az első német dogom – kapitányként viselkedett egész életébe, Zizi – a mostani kutyánk, a border collienk – hát, legyünk őszinték…

Ezekből kiindulva valami szép, elegáns nevet szerettem volna adni életem első cicájának. Ezért most Őt Ajsának hívják, vagy ahogy két éves kisfiam mondja: Ajsa-Cica, mindig egyben.

Sztereotípiák
  • Na, te is olyan vagy, hogy ha nincs bajod csinálsz magadnak!
  • Kismacska a gyerek mellé…szép, mondhatom!
  • Majd ha szétszedi a lakást…!
  • Mikor mindenhová odapisil…!

Nem is folytatom, annyi minden ilyesmit hallottam az elmúlt egy évben.

Ajsa haza érkezett. Első estéjét még a petporterben töltötte, egy zokszó nélkül. Reggel finom reggeli várta, beletettem a friss alomba – és volt is eredménye. Onnantól tudta, hogy mire való. Régi zoknikból gombócot gyúrtak a gyerekek neki, kislányom elővette a karácsonyra kapott origami könyvet, és papírból játékokat hajtogatott neki – Ajsa új élete elkezdődött – és ezzel a mi éltünkbe is új fejezet indult: lett egy cicánk. A második este is nyávogás nélkül telt, meg a harmadik is. A nappali hancúrozásokat még többször törte meg rövidebb-hosszabb pihenés, attól függően, a gyerekek mennyit hagytak neki. Nyugalma, tapintatossága belepte a házat – olyasmi érzés ez, mint mikor megérkezik az első kisbaba a házastársak közé, és onnantól családdá válnak.

Természetesen egészséges kismacska révén játszott mindennel, ami az útjába került, de nem „szedte szét” a lakást, gyorsan megértett, a sicc és a cicc közti különbséget.

Amikor befészkelte magát kisfiam ölébe, - aki épp fontos mesenézésben volt – hogy két játék közt megpihenjen kicsit, akkor már férjem is megenyhült, látván az apró kezecskék féltő gonddal irányított mozdulatait, melyek ütemesen simogatták aprócska hátát a kis jószágnak. Nagyjából „egyidősek” lehetnek – futott át rajtam a gondolat, bár nem tudom a macskáknál mennyi az évek szorzója.

Ellentétek

Ahogy nap mint nap elnézem Ajsát, ahogy cseperedik, csibészkedik, bepróbálkozik, hogy „meddig tart az a bizonyos póráz”, ahogy folyton összehasonlítom eddigi huszonkét éves kutyás tapasztalatommal, mindig ugyan ahhoz a kérdéshez jutok: Miért az ellentét a „kutyások”  és a „macskások” között?

  • Mert a macska szabad, ha ő kóborol, az természetes, ha a kutya teszi ugyanezt, akkor rögtön hívni kell a sintért, intézkedjen?
  • Mert a kutya harap, a macska nem bánt senkit?
  • Vagy csak, mert a kutyával szemben elvárásaink vannak, a macskát viszont elfogadjuk olyannak, amilyen?

Mindkét fajta csodálatos a maga nemében – hiszen nem szabad a körtét sem összehasonlítani az almával, csak azért, mert gyümölcs mindkettő.

Az első lépések

Először ölben vittem ki, majd párom pici nyakörvet készített Ajsának, pórázunk volt itthon több féle méretben. Aggódva figyeltem, és bevallom, kicsit örültem is, mikor eleinte visszaszaladt mindig a házba – legalább itt biztonságban van. Nagyon féltettem. De teltek a napok, hetek, és Ajsa egyre többet állta az ajtóban, fájdalmasan nyávogva könyörgött a szabadságért. Majd’ megszakadt a szívem. Tudom, hogy kint született, és nem tarthatom örökké lakásban, főleg, ha lehetőségünk van kiengedni a kertbe – de rettentően féltettem. Mi lesz, ha felmászik egy fára, és nem tud lejönni? Vagy ha kiszalad a kapu alatt, és… – ezt végig sem gondolom. Úgy döntöttem, megtanítom kerten belül maradni. A pontos szisztéma még kidolgozás alatt van, de minden nap követeli délutáni sétáját, melynek elengedhetetlen részét képzi a nyakörv és a póráz viselete – még ha macska is az „ember”.

Beteljesült álom

A cica kedves, a cica aranyos, a cica tapintatos, a cica imádni való. Amint megérzi reggel a frissen főzött kávé illatát, rögtön ott terem kedvenc fotelem mellett, megvárja míg leülök, csak utána jön föl az ölembe, mert tudja, hogy a bútorokat az emberek használják, de azt is tudja, hogy a reggeli kávé „szent”, akkor még alszik a kicsi, a nagy már suliban van, és az az idő csak a mienk. Olyankor hangok nélkül kommunikálunk, csak mi ketten. Érzem, hogy érti a fáradságot, az örömöt, ha nincs időm éppen – egy olyan kötelék alakult ki köztünk, melyről nem is álmodtam egy cicával kapcsolatban. Készülök a pillanatra, mikor „el kell engedjem a kezét” és le kell vennem róla a pórázt, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy már egyikünk sem fog elveszni a nagyvilágban.

Császár Claudia

Első bejegyzés

2015.06.09 09:21

Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges.